Zenés vasárnapok 1 / Dimanches musicaux 1 / Musical Sundays 1



Műsor/Programme/Program
Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791)
Hatodik bécsi szonatina/Sonatine viennoise No. 6/Viennese Sonatina No. 6
(KV Anh. 229/KV 439b)
I. Allegro
II. Minuetto (Allegretto)

Háttérzene/Musique de fond/Background music
Wolfgang Amadeus Mozart: Menüett/Menuet/Minuet (KV 1)


Kedves Hallgatók!

Üdvözlök mindenkit a ma, 2021. január 31-én elinduló „Zenés vasárnapok” című podcast-sorozatom első részében. Minden vasárnap délután 2 órakor újabb adással jelentkezem, amikor egy-egy zeneművet, vagy annak részletét szeretném bemutatni az érdeklődőknek. A darabokon keresztül egy kis betekintést kaphatunk különböző korok zenei világába, de még az emberek mindennapjaiba is. Persze az anekdoták sem maradhatnak ki, így érdekességeket is megismerhetünk az adott szerző életéből. A zongoránál és a mikrofonnál Gölles Martin.

Első zeneművünk Wolfgang Amadeus Mozart Hatodik bécsi szonatinája, amely a Bécsben, valamikor 1783 és 1788 között komponált fúvós divertimentok korabeli zongoraváltozatának, a Hat bécsi szonatina című sorozatnak utolsó darabja. Az adaptáció pontos szerzője ismeretlen, viszont vannak találgatások Ferdinand Kauer osztrák zeneszerző és karmester munkájára. Az átirat felépítésében eltér az eredeti műtől, a menüettek trióit felcserélték benne, némely visszatérés pedig rövidebb lett.

Barbara Krafft posztumusz portréja Mozartról (1819)

Az eredeti mű, a 229-es Köchel-függelék jegyzékszámú (Köch. Anh. 229), három basszetkürtre írt Öt divertimentot gazdag dallamvilág jellemzi. Nem hiába, hiszen az e műfajban írt alkotásokat a hallgatók és a játékosok szórakoztatására tervezték. A „divertimento” szó magyarul szórakozást, mulatságot jelent. A terminus első ismert címhasználata 1567-ben keresendő, amikor Bargaglia Trattimenti ossia divertimenti da suonare címet adta művének, de Franciaországban a „divertissement” kifejezés már korábban, a XV. század végétől elterjedt volt. A klasszikában divatos műfajra a szólisztikus hangszerelés volt jellemző, funkciójában pedig háttérzeneként szolgálhatott bizonyos összejövetelek, például bankettek alkalmával. Emiatt nem is volt bonyolult szerkesztésű; inkább a fülnek tetszett, mintsem az érzelmek különböző árnyalatait fejezte volna ki. Következzen tehát Mozart Hatodik bécsi szonatinájának első, „Allegro” tétele. Ez az olasz kifejezés magyarul annyit tesz: ’vidáman’.

Felmerülhet a kérdés: hogyan és mikor komponált Mozart? Erre a kérdésre természetesen nem lehet csak egy választ adni, de mindenesetre vannak érdekes történetek. Képzeljük el, amikor a fűnyírás, vagy a vasárnapi ebéd készítése közben jut eszünkbe egy-egy jó ötlet – milyen jó is az! Mozart egyik kedvenc sportjával volt így, s erről Norman Lebrecht A komolyzene anekdotakincse c. könyvében így olvashatunk:

„Az orvos látva, hogy nem tudja eltántorítani Mozartot attól a rossz szokásától, hogy késő éjszakáig, majd reggel az ágyban komponál, más módszert eszelt ki az egészsége megóvására. Azt javasolta, ne üljön olyan sokat a zongoránál, inkább állva írja szerzeményeit, és közben mozogjon, amennyit csak lehet. Mozart biliárd iránti rajongása kínálta fel a megoldást. Mivel tekézni is nagyon szeretett, és egyik játék se zavarta az alkotásban, szívesen követte orvosa tanácsát. Prágában történt, hogy Mozart – miközben biliárdozott és bele-beleolvasott a magával vitt könyvbe – egy ismeretlen dallamot dúdolgatott. Később derült ki, hogy A varázsfuvola első kvintettjét komponálta.”

Azt, hogy Mozart ezt a művét pontosan milyen körülmények között írta meg, talán sosem fogjuk megtudni. Annál többet mondhatunk viszont a menüettről, amelyet a szonatina második tételében találhatunk meg. A ¾-es lüktetésű francia eredetű népi társas, majd úri tánc a XVII-től a XIX. századig kedvelt volt; a barokk korban a szvit része lett, a klasszikában pedig már több műfajban is megjelent, így a szonátákban, szonatinákban is. Szerkezete gyakran háromrészes, ún. triós forma: első az „A”, majd utána jön a „B” rész, vagyis a TRIO (amelynek neve egyébként az előadói apparátusból ered; a középrészt a barokkban egy kisebb, három hangszerből álló együttes játszotta). Ezt követően ismét elhangzik a tétel elején már megismert „A” rész, immár ismétlések nélkül.

Kedves Hallgatók, a mai adásnak vége. A következő héten ugyanezen zeneműnek a harmadik, illetve negyedik tételével érkezem. Addig is minden jót kívánok, köszönöm a figyelmet!




Források:

LEBRECHT, Norman, A komolyzene anekdotakincse, Ford.: Szilágyi Mihály, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2012, 62-63.p

ANTHONY, James R. - BARTLET, Elizabeth C., Divertissement

LITTLE, Meredith Ellis, Minuet

MOZART, Wolfgang Amadeus, Six Viennese Sonatinas for piano KV439b (Description)

UNVERRICHT, Hubert, Divertimento

Popular Posts

Contact / Kapcsolat

Name

Email *

Message *