Zenés vasárnapok 3 / Dimanches musicaux 3 / Musical Sundays 3
Műsor/Programme/Program
Johann Sebastian Bach (1685-1750)
Ötödik (G-dúr) francia szvit
Suite française No. 5 (en Sol-majeur)
Franch Suite No. 5 (in G-major)
(BWV 816)
I. Allemande
III. Sarabande
IV. Gavotte
Háttérzene/Musique de fond/Background music
Johann Christoph Friedrich Bach (1732-1795)
(J. S. Bach kilencedik gyermeke/Le neuvième enfant de J. S.
Bach/J. S. Bach's ninth child)
Schwäbisch in F (I.)
Schwäbisch in F (II.)
The Baroque Allemande Dance, Caldwell 1772. Courtesy of The Lewis Walpole Library, Yale University
Üdvözlöm a kedves Hallgatókat!
Ez a Zenés vasárnapok podcast harmadik adása, ma 2021. február 14. van. A
zongoránál és a mikrofonnál Gölles Martin.
A mai napra Johann Sebastian Bach BWV 816-os jegyzékszámú ötödik, G-dúr
francia szvitjének három tételét hoztam, az Allemande-ot, a Sarabande-ot és
a Gavotte-ot. A szvit a barokk zene szórakoztató műfaja, amely változatosan
felépített tánctételekből áll, így gyors-lassú, páros-páratlan lüktetésű
tételek követik egymást. A hat táncsorozatot tartalmazó Francia szvitek
Köthenben keletkeztek 1720 körül. A cím eredete bizonytalan, feltételezések
szerint csupán megkülönböztetésül szolgált a szintén ebben az időben
keletkezett Angol szvitekkel szemben. Bach eredetileg annyit írt a darabok
elejére: „Szvitek csembalóra” – bár elképzelhető, hogy klavikordra készültek
a művek, mivel egyik tétel sem lépi túl annak hangterjedelmét, s ez a korban
egy elég jellemző otthoni hangszer volt.
Klavikord/Clavicorde/Clavichord (forrás a cikk végén)
Az allemande a legnépszerűbb barokk hangszeres táncok között található, a
szvitek standard tételeinek egyike, gyakran nyitótétel. Valamikor a XVI.
század első felében keletkezett német területen Teutschertanz
[Deutschertanz], illetve Dantz néven, s címében máig megőrizte származását,
ugyanis a „la danse allemande” franciául ’német táncot’ jelent – de ha
német, akkor miért francia neve van? Nos, valószínűleg a korabeli francia és
a holland nyomdászok a felelősek, akik az 1550-es évek körül már nagyobb
számban nyomtatták az ilyen – lantra, gitárra és billentyűs hangszerekre –
írt darabokat. Az allemande kezdetben 2/4-es, majd később leginkább 4/4-es
lüktetésű lett, tempója a lassútól a gyorsig igen széles skálán mozgott. A
XVIII. században megjelent 3/4-es változata, amely elődje a későbbi ländlernek
és a walzernek, a keringőnek. Következzen tehát Bach G-dúr francia
szvitjének első, Allemande tétele.
Bachról is ismerünk anekdotákat, Norman Lebrecht könyvében az egyik így
szól:
"Egy műkedvelő épp népes hallgatóságának rögtönzött a billentyűkön,
amikor Bach belépett a szobába. Az illető felpattant székéről, és
eközben rossz hangzatot szólaltatott meg. Bach szó nélkül a csembalóhoz
sietett, feloldotta a disszonanciát, majd eljátszott egy odaillő
kadenciát. Csak ezután üdvözölte a házigazdát."
Johann Ernst Rentsch the Elder: A fiatal Bach (1715 körül)
A szvit harmadik tétele a lassú, hármas lüktetésű sarabande. A zarabanda,
eredetileg, mint énekelt tánc a XVI. századi Latin-Amerikából és
Spanyolországból származik. A XVII. század elején érkezett Itáliába a
gitáros repertoár részeként, majd később több hangszernél is megjelent.
Tempójában két típus alakult ki: a gyors és a lassú – előbbi például az
olaszoknál, az angoloknál és a spanyoloknál, utóbbi a franciáknál és a
németeknél. Franciaországban annyira kedvelt volt, hogy a belett része lett.
Most hallgassuk meg a szvit harmadik, Sarabande tételét.
A gavotte eredete szintén a XVI. századra nyúlik vissza, elődje pedig a
branle. Eredetileg francia népi tánc, de később az udvari táncok közé is
bekerült. A gyors, páros lüktetésű gavotte a barokk szvitekben jellemzően a
sarabande után hangzik el. Következzen Bach szvitjének Gavotte tétele, amely
felépítésében kétrészes – egy rövidebb és egy hosszabb terjedelmű, mindkettő
ismételve. Az első rész a szvit hangnemében, G-dúrban indul, majd a domináns
D-dúrra zár. A másodikban D-dúrban indul, s a kétszer annyi zenei anyagban
pár hangnemi moduláció után a végén tonikára, a G-dúrra tér vissza.
A mai adásnak vége, köszönöm a figyelmet! A korábbi részek
visszahallgathatók a martingolles.eu PODCAST menüpontja alatt, a bennük
szereplő zenéket pedig ugyanezen az oldalon meg lehet találni a rádiós lejátszási listában. A következő héten a svájci Quatuor Bourgogne
kamarazenekar játszik. Addig is minden jót kívánok!
Források
LEBRECHT, Norman, A komolyzene anekdotakincse, Ford.: Szilágyi
Mihály, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2012, 33-34.p
LITTLE, Meredith Ellis – CUSICK, Suzanne G., Allemande
https://www.oxfordmusiconline.com/grovemusic/view/10.1093/gmo/9781561592630.001.0001/omo-9781561592630-e-0000000613?rskey=1ekmpl&result=1 (letöltve: 2021. 02. 10.)
HUDSON, Richard – LITTLE, Meredith Ellis, Sarabande
https://www.oxfordmusiconline.com/grovemusic/view/10.1093/gmo/9781561592630.001.0001/omo-9781561592630-e-0000024574?rskey=GZTZCD (letöltve: 2021. 02. 10.)
A hét zeneműve – Johann Sebastian Bach: Francia szvitek BWV 812-817
https://mediaklikk.hu/2017/04/16/johann-sebastian-bach-francia-szvitek-bwv-812-17/#
(letöltve: 2021. 02. 10.)
„Clavichord” in: Encyclopaedia Britannica
https://www.britannica.com/art/clavichord
(letöltve: 2021. 02. 10.)
