Zenés vasárnapok 3 / Dimanches musicaux 3 / Musical Sundays 3



Műsor/Programme/Program
Johann Sebastian Bach (1685-1750)
Ötödik (G-dúr) francia szvit
Suite française No. 5 (en Sol-majeur)
Franch Suite No. 5 (in G-major)
(BWV 816)
I. Allemande
III. Sarabande
IV. Gavotte

Háttérzene/Musique de fond/Background music
Johann Christoph Friedrich Bach (1732-1795)
(J. S. Bach kilencedik gyermeke/Le neuvième enfant de J. S. Bach/J. S. Bach's ninth child)
Schwäbisch in F (I.)
Schwäbisch in F (II.)

The Baroque Allemande Dance, Caldwell 1772. Courtesy of The Lewis Walpole Library, Yale University

Üdvözlöm a kedves Hallgatókat!

Ez a Zenés vasárnapok podcast harmadik adása, ma 2021. február 14. van. A zongoránál és a mikrofonnál Gölles Martin.

A mai napra Johann Sebastian Bach BWV 816-os jegyzékszámú ötödik, G-dúr francia szvitjének három tételét hoztam, az Allemande-ot, a Sarabande-ot és a Gavotte-ot. A szvit a barokk zene szórakoztató műfaja, amely változatosan felépített tánctételekből áll, így gyors-lassú, páros-páratlan lüktetésű tételek követik egymást. A hat táncsorozatot tartalmazó Francia szvitek Köthenben keletkeztek 1720 körül. A cím eredete bizonytalan, feltételezések szerint csupán megkülönböztetésül szolgált a szintén ebben az időben keletkezett Angol szvitekkel szemben. Bach eredetileg annyit írt a darabok elejére: „Szvitek csembalóra” – bár elképzelhető, hogy klavikordra készültek a művek, mivel egyik tétel sem lépi túl annak hangterjedelmét, s ez a korban egy elég jellemző otthoni hangszer volt.

Klavikord/Clavicorde/Clavichord (forrás a cikk végén)

Az allemande a legnépszerűbb barokk hangszeres táncok között található, a szvitek standard tételeinek egyike, gyakran nyitótétel. Valamikor a XVI. század első felében keletkezett német területen Teutschertanz [Deutschertanz], illetve Dantz néven, s címében máig megőrizte származását, ugyanis a „la danse allemande” franciául ’német táncot’ jelent – de ha német, akkor miért francia neve van? Nos, valószínűleg a korabeli francia és a holland nyomdászok a felelősek, akik az 1550-es évek körül már nagyobb számban nyomtatták az ilyen – lantra, gitárra és billentyűs hangszerekre – írt darabokat. Az allemande kezdetben 2/4-es, majd később leginkább 4/4-es lüktetésű lett, tempója a lassútól a gyorsig igen széles skálán mozgott. A XVIII. században megjelent 3/4-es változata, amely elődje a későbbi ländlernek és a walzernek, a keringőnek. Következzen tehát Bach G-dúr francia szvitjének első, Allemande tétele.

Bachról is ismerünk anekdotákat, Norman Lebrecht könyvében az egyik így szól:

"Egy műkedvelő épp népes hallgatóságának rögtönzött a billentyűkön, amikor Bach belépett a szobába. Az illető felpattant székéről, és eközben rossz hangzatot szólaltatott meg. Bach szó nélkül a csembalóhoz sietett, feloldotta a disszonanciát, majd eljátszott egy odaillő kadenciát. Csak ezután üdvözölte a házigazdát."

Johann Ernst Rentsch the Elder: A fiatal Bach (1715 körül)

A szvit harmadik tétele a lassú, hármas lüktetésű sarabande. A zarabanda, eredetileg, mint énekelt tánc a XVI. századi Latin-Amerikából és Spanyolországból származik. A XVII. század elején érkezett Itáliába a gitáros repertoár részeként, majd később több hangszernél is megjelent. Tempójában két típus alakult ki: a gyors és a lassú – előbbi például az olaszoknál, az angoloknál és a spanyoloknál, utóbbi a franciáknál és a németeknél. Franciaországban annyira kedvelt volt, hogy a belett része lett. Most hallgassuk meg a szvit harmadik, Sarabande tételét.

A gavotte eredete szintén a XVI. századra nyúlik vissza, elődje pedig a branle. Eredetileg francia népi tánc, de később az udvari táncok közé is bekerült. A gyors, páros lüktetésű gavotte a barokk szvitekben jellemzően a sarabande után hangzik el. Következzen Bach szvitjének Gavotte tétele, amely felépítésében kétrészes – egy rövidebb és egy hosszabb terjedelmű, mindkettő ismételve. Az első rész a szvit hangnemében, G-dúrban indul, majd a domináns D-dúrra zár. A másodikban D-dúrban indul, s a kétszer annyi zenei anyagban pár hangnemi moduláció után a végén tonikára, a G-dúrra tér vissza.

A mai adásnak vége, köszönöm a figyelmet! A korábbi részek visszahallgathatók a martingolles.eu PODCAST menüpontja alatt, a bennük szereplő zenéket pedig ugyanezen az oldalon meg lehet találni a rádiós lejátszási listában. A következő héten a svájci Quatuor Bourgogne kamarazenekar játszik. Addig is minden jót kívánok!


 

Források

LEBRECHT, Norman, A komolyzene anekdotakincse, Ford.: Szilágyi Mihály, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2012, 33-34.p

LITTLE, Meredith Ellis – CUSICK, Suzanne G., Allemande

HUDSON, Richard – LITTLE, Meredith Ellis, Sarabande

A hét zeneműve – Johann Sebastian Bach: Francia szvitek BWV 812-817

„Clavichord” in: Encyclopaedia Britannica
https://www.britannica.com/art/clavichord (letöltve: 2021. 02. 10.)

Popular Posts