Zenés vasárnapok 12 / Dimanches musicaux 12 / Musical Sundays 12
[Rádió hallgatása/Écouter la radio/Listening to the radio]
Műsor/Programme/Program
Erik Satie (1866-1925)
Première Gymnopédie
Troisième Gnossienne
Tapisserie en fer forgé (Musique d'ameublement)
Petite ouverture à danser
Üdvözlöm a kedves hallgatókat!
Ez a Zenés vasárnapok című podcast 12. adása április 18-án. A zongoránál és
a mikrofonnál Gölles Martin.
Éric-Alfred-Leslie Satie, röviden Erik Satie francia zeneszerző és
zongorista. Szatirikus és különc ember volt, újító ötleteivel mindig a jövőbe
tekintett. Darabjai által előrejelezte a XX. századi zene alakulását - a
szervezett teljes kromatikától a minimalizmusig. Debussy, akivel jó
barátságban voltak, korai harmonikus újításai miatt a prekurzor jelzővel
illette őt.
A Trois Gymnopédies három részes zongoraműve 1888-ban keletkezett.
Mindháromra a melankolikus hangulat jellemző
(1. Lent et douloureux - Lassan és fájdalmasan; 2. Lent et triste - Lassan
és szomorúan; 3. Lent et grave - Lassan és súlyosan),
s ezt megerősítik a megfontoltan komponált, de lágy disszonanciák. A művek
kiindulópontját az antik világban kell keresnünk - Satie elmondása szerint
zenéjét Gustave Flaubert 1862-es Salammbô c. regénye inspirálta, amely
az ókori Karthágóban játszódik. Ha a cím eredetét keressük, megtaláljuk a
görög "Gymnopaedia" szóban, amely egy fontos, évenként megrendezett ünnepség
neve volt az ókori Spártában. Következzen most a sorozat első része, a
Première Gymnopédie.
Pablo Picasso rajza Erik Satie-ról (1920)
A Gnossiennek egyfajta folytatásai a Gymnopédies-sorozatnak,
ennek első három darabja 1890 körül íródott. A kifejezést maga Satie
alkotta meg, lehetséges eredete a gnózis szó (gör.: ginoszkó), ami
'tudás'-t, 'titkos ismeret'-et jelent. Az akkori kottaképeket nézve
érdekesség, hogy ütemvonalakat nem találunk a kottában, az előadói
utasítások pedig pár szavas kifejezésekben, félmondatokban jelennek meg a
hangjegyek fölött, leírva az aktuális történéseket. Hallgassuk meg a mai
második zeneművet, a Troisième Gnossienne-t, vagyis 'Harmadik Gnossienne'-t.
Az egyik anekdota Erik Satie-ról így szól:
"Úgy gondolta, szórakoztató dolog olyan zenét szerezni, amely nem
meghallgatásra való. Csupán háttérzene, "musique d'ameublement" [bútorzene - a szerk.]. Milhaud játszott tőle ilyet a Hatok és Stravinsky műveit bemutató koncert
szünetében. Alig szólalt meg Satie darabja, a közönség kezdett
visszaszállingózni a terembe. Satie könyörgött:
– Beszélgessenek! Menjenek tovább! Ne figyeljenek ide!
De rá se hederítettek."
Mi is az a bútorzene? Röviden háttérzene, ami quasi egy hangzó
bútorként van jelen. Ez az első olyan zene, ami nem a középpontban szerepel,
ezzel pedig a minimalista avantgárd zene elindítója volt. Bár Satie több művét
is ebbe a kategóriába sorolhatnánk, ő maga csak néhány darabjára használta ezt
a kifejezést. Az első ilyen alkotását 1917-ben írta
Tapisserie en fer forgé, magyarul 'Kovácsoltvas kárpit' címmel – ezt hallhattuk
most is, stílushűen, mialatt ezt elmondtam.
Erik Satie
Mai utolsó, negyedik darabunk az 1897-ben komponált, s már jóval derűsebb
hangulatú Petite ouverture à danser, magyarul 'Kis nyitány a tánchoz', amelynek lágy, édes dallama egy
szöveg nélküli énekként jelenik meg a zongorán. Ez a rövid mű bevezetőként
szolgálhat Satie gyakorlatilag minden hozzáillő táncos karakterű darabjához.
A mai adásnak vége, köszönöm a figyelmet! A podcast eddigi részei, más zenés videók, online koncertek megtalálhatók a martingolles.eu
oldalon, Facebook-on, illetve a YouTube-csatornámon, a bennük szereplő hangfelvételek pedig meghallgathatók a podcast rádiójában a SoundCloud-on.
Találkozunk a jövő héten, addig is minden jót kívánok!
Források
Erik Satie - Le site du compositeur Erik Satie
(letöltve: 2021.04.17.)
LEBRECHT, Norman, A komolyzene anekdotakincse, Ford.: Szilágyi
Mihály, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2012, 268.p
ORLEDGE, Robert, revised by POTTER, Carolyne, Erik Satie
(letöltve: 2021.04.17.)
