Zenés vasárnapok 13 / Dimanches musicaux 13 / Musical Sundays 13





Műsor/Programme/Program
Christoph Willibald Gluck (1714-1787)
Orfeusz és Euridiké/Orphée et Eurydice (1762)
II. felvonás, 2. szín: Boldog lelkek tánca
Acte II., Scène 2.: Danse des Esprits bienheureux
Act II., Scene 2.: Dance of the blessed Spirits

Háttérzene/musique de fond/background music:
II. felvonás, 4. szín: Balett
Acte II., Scène 2.: Ballet
Act II., Scene 2.: Ballet

Üdvözlök mindenkit!

Ez a Zenés vasárnapok című podcast 13. adása április 25-én. A zongoránál és a mikrofonnál Gölles Martin. A mai napra Gluck Orfeusz és Euridiké c. operájából hoztam egy részletet, pontosabban annak egy négykezes zongora átiratát, a Boldog lelkek táncát a második felvonásból. Hogy mi az opera története, és abban hol csendül fel ez a tánc, az hamarosan kiderül.

Christoph Willibald Gluck a kora klasszikus időszak zeneszerzője. Bajorországban született, de családja később Csehországba költözött, ahol édesapja vezető erdészi tisztséget kapott. Alexander fiát szánta saját utódjának, de Christoph Willibald zenei pályára készült. A zene iránti érdeklődése már kiskorában megmutatkozott, egyszerűen rajongott érte, s több hangszeren is játszott. Hogy saját útját járhassa, apja akaratától menekülve Prágába szökött, ahol aztán később igazán sokat foglalkozhatott a zenével. Életében számos utazása volt: járt Itáliában, Angliában, majd Bécsben telepedett le.

Christoph Willibald Gluck - Joseph Siffred Duplessis fetménye (1775)

Milyen jó, hogy zenésznek ment, hiszen nagy szerepe volt az opera műfajának megreformálásában. Úgy gondolta, az opera buffa, vagyis a vígopera; illetve az opera seria, a komoly, tragikus vagy hősi opera egyre természetellenesebbek lettek. A buffa elvesztette frissességét, mindig ugyanazok a karakterek ismétlődtek; a seria pedig érdektelen és felszínes hatású lett. Gluck az emberi drámákra és szenvedélyekre, valamint a mű érthetőségére és élvezhetőségére akart összpontosítani. Mindezek érdekében alapelveket határozott meg, ezek között szerepel a terjedelmes da capo áriák megszüntetése; a hosszú melizmák elhagyása, s ezáltal a szöveg érthetőbbé tétele; kevesebb szövegi ismétlés az áriákban; egyszerűbb dallamok komponálása, és még sorolhatnánk – ezek által az operák jóval rövidebbek lettek. Gluck első reformoperája, s egyben egyik legnépszerűbb műve az Orfeusz és Euridiké, amely rendszeresen szerepel a világ színpadjain. Librettóját Casanova barátja, Ranieri de’ Calzabigi írta Orfeusz mítosza alapján, ősbemutatója pedig a bécsi Burgtheaterben volt 1762-ben. Összesen három szereplője van: Orfeusz (kontratenor vagy mezzoszoprán), Euridiké (szoprán), és Amor (szoprán), rajtuk kívül a kórus és táncosok.

Edward Poynter: Orfeusz és Euridiké (1862)

Íme a történet: Orfeusz, a legendás dalnok gyászolja elvesztett hitvesét, Euridikét. Megjelenik Amor, a szerelem istene, aki közli vele, hogy lemehet az alvilágba, és visszahozhatja feleségét azzal a feltétellel, hogy amíg vissza nem érnek, nem nézhet Euridiké szemébe – ha ezt mégis megtenné, örökre elveszti őt. Orfeusz örömmel beleegyezik, így útnak indul. Hősünk megérkezik a Styx folyóhoz, az alvilág bejáratához. Fúriák és démonok állnak az útjába, de lantjának zenéje félbeszakítja vad táncukat. Orfeusz bebocsátást kér a holtak birodalmába. Az alvilág őrzői ezt először megtagadják, de végül mégis beleegyeznek, meghatódva a dalnok lángoló szerelmétől és könyörgő énekétől. Orfeusz az elysiumi mezőkre ér, amely tele van szép bokrokkal, virágokkal, csörgedező patakokkal, s itt talál rá Euridikére. Ekkor csendül fel az opera legszebb része, a Boldog lelkek tánca. Ketten visszaindulnak, de Euridiké egyre türelmetlenebb lesz, mert úgy látja, hogy férje megváltozott. Orfeusz ettől egyre nyugtalanabb lesz, nem tud parancsolni magának, megfordul, és feleségére pillant. Euridiké ismét meghal. Ekkor Amor újból megjelenik azzal a hírrel, hogy Zeusz megkegyelmez a szerelmeseknek, és ismét életre kelti Euridikét. Ketten boldogan folytatják tovább útjukat, majd a Földre érve Amor templomában dicsőítik a szerelem istenét, és ünneplik Euridiké visszatérését. Következzen most az előbb említett Boldog lelkek tánca, amely akkor hangzik fel, amikor Orfeusz megtalálja szerelmét az alvilágban.

Az első kiadás illusztrációja (1764)

A mai adásnak vége, köszönöm a figyelmet! A podcast eddigi részei, más zenés videók, online koncertek megtalálhatók a martingolles.eu oldalon, Facebook-on, illetve a YouTube-csatornámon, a bennük szereplő hangfelvételek pedig meghallgathatók a podcast rádiójában a SoundCloud-on. Találkozunk a jövő héten, addig is minden jót kívánok!





Források

Gluck, Christoph Willibald. In: Nádori Attila, Szirányi János (2014, szerk.): Britannica Hungarica Kisenciklopédia – Klasszikus zeneszerzők. Kossuth Kiadó, Budapest, 137-140.p

HAYES, Jeremy, BROWN, Bruce Alan, LOPPERT, Max, DEAN, Winton, Ch. W. Ritter von Gluck
https://www.oxfordmusiconline.com/grovemusic/view/10.1093/gmo/9781561592630.001.0001/omo-9781561592630-e-5000007318
(letöltve: 2021. 04. 23.)

Orfeusz és Euridike (Gluck)
https://mediaklikk.hu/2014/10/02/orfeusz-es-euridike-gluck/
(letöltve: 2021. 04. 23.)

Popular Posts

Contact / Kapcsolat

Name

Email *

Message *