Zenés vasárnapok 13 / Dimanches musicaux 13 / Musical Sundays 13
Műsor/Programme/Program
Christoph Willibald Gluck (1714-1787)
Orfeusz és Euridiké/Orphée et Eurydice (1762)
II. felvonás, 2. szín: Boldog lelkek tánca
Acte II., Scène 2.: Danse des Esprits bienheureux
Act II., Scene 2.: Dance of the blessed Spirits
Háttérzene/musique de fond/background music:
II. felvonás, 4. szín: Balett
Acte II., Scène 2.: Ballet
Act II., Scene 2.: Ballet
Üdvözlök mindenkit!
Ez a Zenés vasárnapok című podcast 13. adása április 25-én. A zongoránál és a
mikrofonnál Gölles Martin. A mai napra Gluck
Orfeusz és Euridiké c. operájából hoztam egy részletet,
pontosabban annak egy négykezes zongora átiratát, a
Boldog lelkek táncát a második felvonásból. Hogy mi az opera
története, és abban hol csendül fel ez a tánc, az hamarosan kiderül.
Christoph Willibald Gluck a kora klasszikus időszak zeneszerzője.
Bajorországban született, de családja később Csehországba költözött, ahol
édesapja vezető erdészi tisztséget kapott. Alexander fiát szánta saját
utódjának, de Christoph Willibald zenei pályára készült. A zene iránti
érdeklődése már kiskorában megmutatkozott, egyszerűen rajongott érte, s több
hangszeren is játszott. Hogy saját útját járhassa, apja akaratától menekülve
Prágába szökött, ahol aztán később igazán sokat foglalkozhatott a zenével.
Életében számos utazása volt: járt Itáliában, Angliában, majd Bécsben
telepedett le.
Christoph Willibald Gluck - Joseph Siffred Duplessis fetménye (1775)
Milyen jó, hogy zenésznek ment, hiszen nagy szerepe volt az opera műfajának
megreformálásában. Úgy gondolta, az opera buffa, vagyis a vígopera; illetve az
opera seria, a komoly, tragikus vagy hősi opera egyre természetellenesebbek
lettek. A buffa elvesztette frissességét, mindig ugyanazok a karakterek
ismétlődtek; a seria pedig érdektelen és felszínes hatású lett. Gluck az
emberi drámákra és szenvedélyekre, valamint a mű érthetőségére és
élvezhetőségére akart összpontosítani. Mindezek érdekében alapelveket
határozott meg, ezek között szerepel a terjedelmes da capo áriák
megszüntetése; a hosszú melizmák elhagyása, s ezáltal a szöveg érthetőbbé
tétele; kevesebb szövegi ismétlés az áriákban; egyszerűbb dallamok
komponálása, és még sorolhatnánk – ezek által az operák jóval rövidebbek
lettek. Gluck első reformoperája, s egyben egyik legnépszerűbb műve az Orfeusz
és Euridiké, amely rendszeresen szerepel a világ színpadjain. Librettóját
Casanova barátja, Ranieri de’ Calzabigi írta Orfeusz mítosza alapján,
ősbemutatója pedig a bécsi Burgtheaterben volt 1762-ben. Összesen három
szereplője van: Orfeusz (kontratenor vagy mezzoszoprán), Euridiké (szoprán),
és Amor (szoprán), rajtuk kívül a kórus és táncosok.
Edward Poynter: Orfeusz és Euridiké (1862)
Íme a történet: Orfeusz, a legendás dalnok gyászolja elvesztett
hitvesét, Euridikét. Megjelenik Amor, a szerelem istene, aki közli vele, hogy
lemehet az alvilágba, és visszahozhatja feleségét azzal a feltétellel, hogy
amíg vissza nem érnek, nem nézhet Euridiké szemébe – ha ezt mégis megtenné,
örökre elveszti őt. Orfeusz örömmel beleegyezik, így útnak indul. Hősünk
megérkezik a Styx folyóhoz, az alvilág bejáratához. Fúriák és démonok állnak
az útjába, de lantjának zenéje félbeszakítja vad táncukat. Orfeusz bebocsátást
kér a holtak birodalmába. Az alvilág őrzői ezt először megtagadják, de végül
mégis beleegyeznek, meghatódva a dalnok lángoló szerelmétől és könyörgő
énekétől. Orfeusz az elysiumi mezőkre ér, amely tele van szép bokrokkal,
virágokkal, csörgedező patakokkal, s itt talál rá Euridikére. Ekkor csendül
fel az opera legszebb része, a Boldog lelkek tánca. Ketten visszaindulnak, de
Euridiké egyre türelmetlenebb lesz, mert úgy látja, hogy férje megváltozott.
Orfeusz ettől egyre nyugtalanabb lesz, nem tud parancsolni magának, megfordul,
és feleségére pillant. Euridiké ismét meghal. Ekkor Amor újból megjelenik
azzal a hírrel, hogy Zeusz megkegyelmez a szerelmeseknek, és ismét életre
kelti Euridikét. Ketten boldogan folytatják tovább útjukat, majd a Földre érve
Amor templomában dicsőítik a szerelem istenét, és ünneplik Euridiké
visszatérését. Következzen most az előbb említett Boldog lelkek tánca,
amely akkor hangzik fel, amikor Orfeusz megtalálja szerelmét az alvilágban.
Az első kiadás illusztrációja (1764)
A mai adásnak vége, köszönöm a figyelmet! A podcast eddigi részei, más zenés videók, online koncertek megtalálhatók a martingolles.eu
oldalon, Facebook-on, illetve a YouTube-csatornámon, a bennük szereplő hangfelvételek pedig meghallgathatók a podcast rádiójában a SoundCloud-on. Találkozunk a jövő héten, addig is minden jót kívánok!
Források
Gluck, Christoph Willibald. In: Nádori Attila, Szirányi János (2014, szerk.): Britannica Hungarica Kisenciklopédia – Klasszikus zeneszerzők. Kossuth Kiadó, Budapest, 137-140.p
HAYES, Jeremy, BROWN, Bruce Alan, LOPPERT, Max, DEAN, Winton, Ch. W. Ritter von Gluck
https://www.oxfordmusiconline.com/grovemusic/view/10.1093/gmo/9781561592630.001.0001/omo-9781561592630-e-5000007318
(letöltve: 2021. 04. 23.)
Orfeusz és Euridike (Gluck)
https://mediaklikk.hu/2014/10/02/orfeusz-es-euridike-gluck/
(letöltve: 2021. 04. 23.)
Gluck, Christoph Willibald. In: Nádori Attila, Szirányi János (2014, szerk.): Britannica Hungarica Kisenciklopédia – Klasszikus zeneszerzők. Kossuth Kiadó, Budapest, 137-140.p
HAYES, Jeremy, BROWN, Bruce Alan, LOPPERT, Max, DEAN, Winton, Ch. W. Ritter von Gluck
https://www.oxfordmusiconline.com/grovemusic/view/10.1093/gmo/9781561592630.001.0001/omo-9781561592630-e-5000007318
(letöltve: 2021. 04. 23.)
Orfeusz és Euridike (Gluck)
https://mediaklikk.hu/2014/10/02/orfeusz-es-euridike-gluck/
(letöltve: 2021. 04. 23.)
